Karácsony
Zord időben szép December
hópelyhek táncolnak le s fel.
Lentről nézve ide-oda,
balettozva szél elfúja.
Szél barátunk nincs itt helyed
a hó pihe fára dermedt,
Karácsonyra fehér lepel,
hó takarja ház tetőnket.
Hó borítja be a tájat
kesztyűt húzunk sapkát,sálat.
A lépcsőket lesöpörjük
vendég sereg ünnepeljünk.
Karácsonyfa feldiszitve,
étel ital asztal szépe.
Körbe üljük boldogsággal
végre együtt a Családdal.
Érted élek
Vastagon hullámzó bárány felhők
Fúj a szél ,napsugár arcomon végig simul.
A zene halkan szól lágy csengés dúdolgatás,
Azt gondolnám gyönyörű nap vár majd rám.
Telefon csörgés,levél,futár
Egy rossz hír bármikor bárhol megtalál.
Halál,válság vagy a csőd szélén áll,
Talán beteg ,nem lehet gyerek
Beköltözött a terrorizmus, háború fenyeget.
Vastagon hullámzó bárány felhők
A zene halkan szól lágy csengés dúdolgatás.
Azt gondolnám gyönyörű nap vár majd rám
A boldogság léte rajtam is áll.
Rózsa -Nyiló rózsa merre jársz?
Állmodom,azért nem látsz.
-Valami rosszat álmodsz,kedvesem?
Ébredj már s mond el nekem.
-Rövid gyertya,alig ég
Forrón izzik lángja kék,
Mintha kicsit vizesen,
Tapicskál a szivemben.
Szinte másra nem gondolok
Szivem mélyén hordó forog.
Mi egyre jobban szétesik
A gyertya róla leesik.
-Nyiló rózsa ébredj föl,
Ez csak álom ,nézz körül.
Én vagyok a fény neked
Álmaidban veled leszek.
Édes anyám
Hogyan kezdjem? hogy köszönjem?
Édes anyám a mindenem.
Ha fájt ha nem te ott voltál
Vigyáztál rám,édesanyám.
Annyi mindent köszönhetek,
Életemben minden percet.
Megtanultam boldogságot
Most már rád én vigyázok.
Úgy szeretlek, úgy szeretlek
Anyák napján köszöntelek.
Minden percben gondolok rád
Úgy szeretlek édesanyám.
Szentendre
Szárnyal az éj,halk hullám suhan
A szél süvít ,keskeny utakon.
Szentendre,festők városa
Hol van a a művész és a nyugalom.
Gyönyör árnya, a panoráma
Éjjel csillog halvány lámpa.
Magas hegyen mindent látni,
A táj is a festőre kíváncsi.
Duna partján vendéglátós
Nézelődők,vándor járók.
Sehol egy művész lélek
Mégis oly szép itt az élet.
Karácsony
Boldogság száljon le rátok,
Arcotokon a mosoly virágzzon,
Bú és bánat,messze kerüljön
Hogy szivetekben,szeretetben éljünk.
Évike
Igazán örülni?megváltoztatja a látást,
Szeretni?tanulni kell.
Boldogan élni?az ember nem élheti át,
Az egész világ hamis,emberek kudarca
Ne gondolj szomorúságodra.
Némaságra itélt,kisértésekkel szemben
Betegség fenyegeti testét,ezért rossz a kedvem.
Vallomás fokozza,az üres szoba ágyán
Nem kapok levegőt,meghalok anyukám!
Koporsóban fekszik,mozdulatlanul
Sirás töri meg a csendet,gyászol az egész falú.